Teljesítmény vagy kisebbrendűség

Következzék a negyedik szakasz!

A gyermek itt már 6-11 éves. Elkezdődik az iskola, a játék mellé betársul a tanulás. Szerepet kap az önálló munka, a teljesítmény, a minősítés – hiszen ez mind-mind az iskola hozadéka. Optimális esetben a gyerkőc érdeklődéssel tanul, ismer meg új dolgokat. Egyre jobban működik csapatban, kooperációban a társakkal. Fejlődik az ok-okozat összefüggésének megismerése és megértése. Megjelennek morális, kultúrális, egyéni értékek, és a különbségek felismerése.

Meghatározó szerepet kap a barátok, tanárok, szülők értékelése az eredményeikre tekintettel. Itt formálódik erősen a kompetencia vagy megfelelni nem tudás érzése a gyermekben. Ha jó teljesítményt ér el, sokat dicsérik, jó jegyeket kap, akkor magabiztossá, kompetenssé válik. Ha ez kevésbé sikerül jól, esetleg kifigurázzák, kiközösítik, akkor a kisebbrendűség kerül előtérbe.

Fordítsuk ezt le magyarra!

Ha – az addig optimális módon fejlődő – gyermek iskolába kerül, jó eséllyel érdeklődni fog a tanulás iránt, vagy már meg is előzi az iskolát, és maga kezd el számolni, betűket tanulni. Ilyenkor a szülő eldönti, hogy mennyire akarja előre megtanítani a gyermekét számolni, írni-olvasni. Saját tapasztalatom az, hogy ha sokat tud a kicsi, mire iskolába kerül, akkor unatkozik órán és szenvedni fog, vagy piszkálja az osztálytársait, zavarja az órát. Mert ő már tudja, amit többi csak akkor tanul. Persze ez sem minden esetben van így. Mindkét gyermekem le tudott írni néhány szót, mire iskolába került, de direkt nem tanítottuk meg a betűket, hogy legyen mit tanulniuk a kezdetekkor. Fontos, hogy a kíváncsiság és motiváció ne vesszen el, ezért adtunk feladatokat, amin dolgozhattak anélkül, hogy „elvennénk az iskola kenyerét”. Logikai feladatokat (számtalan ilyet lehet találni az Interneten), gondolkodni valót, játékosan. Sokáig lehetne sorolni, hogy mikkel lehet fejleszteni egy gyermeket otthon. A lényeg, hogy ha kudarc éri a csemetét, bátorítsuk, hogy folytassa tovább. Ha okosan mérjük fel a képességeit, akkor be tudjuk lőni a megoldanivalót úgy, hogy egyenletesen tudjon fejlődni. Ugyanakkor az sem baj, ha megtanulja, hogy nem minden sikerül. Tulajdonképpen mondhatnánk, hogy a kreativitást alapozhatjuk meg, ha odafigyelve választunk feladatokat. Figyeljünk arra is, hogy ne legyen több, mint amit igényel a lurkó, mert a kicsik még hamar elfáradnak, és akkor kedvüket vesztik.

fáradt gyerek könyvvel

Mivel ebben a korban már megjelenik annak a meglátása a gyerekek részéről, hogy nem egyformák a képességeik, nem egyező közegből jönnek, és nem állnak azonos érzelmi fejlettségi szinten, ezért érdemes erre is felkészíteni őket. Ezt nem kell túlgondolni. Beszéljünk arról, hogy vannak, akik gyorsabban tanulnak, és vannak, akik lassabban. Nem mindenki lesz a barátjuk, és ez így van jól. Nem vagyunk egyformák. Ne érje őket meglepetésként, hogy mennyire színes palettán mozognak a gyerekek képességeiket tekintve. Így könnyebb megérteni és elfogadni, hogy az egyik jobb matekos, a másik pedig mindig megvígasztalja azt, aki szomorú. Van, aki jobban sportol, és van, aki csodásan rajzol. És ez mind érték.

Szülőként a mi dolgunk, hogy szívvel-lélekkel felkészítsük a gyermeket az iskolára, és mi magunk is felkészüljünk arra, hogy lesznek sikerei és sikertelenségei. Ilyenkor mi leszünk a támasz, aki átsegíti őket ezeken a nehézségeken. Az első gyermek iskolába menetele nekünk is „krízis”. Mi magunk is nagyon igyekszünk, hogy minden flottul működjön. Nagyon fontos a számomra, hogy még egy dolgot említsek. Azt tapasztalom, hogy az elmúlt években egyre nagyobb terhelés van a gyerekeken. Emelkedett az óraszám az iskolákban, emellett számtalan szakkör, sportkör, nyelvi különóra, zenei képzés, és ki tudja még minden vált elérhetővé. Hatalmas választék van mindenből. De a gyermeknek szüksége van játékra. Ne nyomjuk agyon azzal, hogy minden nap valamilyen szakkörre járatjuk. Nem kell atomfizikussá válnia két hét alatt. Engedjük meg, hogy szabad kisgyerek lehessen, játszathasson, bambulhasson, pihenhessen. Sok gyermekkel beszélgettem, és egyre többtől hallom, hogy este 6-7 körül érnek haza a sok plusz miatt, és utána állnak neki tanulni. Ne tegyük ezt velük! Engedjük őket gyereknek maradni, ameddig csak lehet!

farsang gyerekek
szabad játék