Alkotóképesség, kibontakozás vagy stagnálás

Remélem mindenkinek úgy sikerült a húsvét, ahogy szerette volna. Kipihente magát, finomakat evett, sétált a szabadban.

Térjünk rá a hetedik szakaszra: alkotóképesség, kibontakozás vagy stagnálás időszaka, nagyjából 40-60 éves kor között.

40

Mennyire vagyok képes értékessé tenni az életemet – ez lehetne a mottója ennek az időszaknak. Tudok-e olyat létrehozni, ami akkor is fennmarad, ha én már nem vagyok? A szülőség milyensége, a szociális kapcsolatok megléte és tartóssága, a munkahelyi eredmények, önmegvalósítás, kielégítő hobbik/tevékenységek tartoznak ide.

A stagnálás akkor jöhet létre, ha nem tudja, vagy nem akarja az egyén a család, a munkahely, a társadalom számára hasznossá tenni magát. Nem vállal vagy nem vállalhat gyermeket, magányosan él. Vagy pusztán elvesztegeti az idejét.

És ebben az életszakaszban következhet be az életközepi válság is.

Fordítsuk le magyarra ezeket a sorokat!

40 éves korunkra jó eséllyel olyan munkánk van, amiből meg tudunk élni. Ha mázlink van, akkor még szeretjük is csinálni, és nem kezdünk el kiégni a rossz vezetéstől/szabályoktól. Ekkorra már van vagy vannak gyermekeink, van ingatlanunk, autónk. Szóval mondhatjuk, hogy megy velünk a szekér. Itt jelenik meg az a vágy, hogy legyen valami több. Ma már nehéz kőbe vésett időszakokról beszélni, hiszen máshogy élünk, mint a szüleink idejében. Sokan ilyenkor szülik meg az első gyermeküket, sokan szülnek még egyet. Mások kiköltöznek a városból kertes házba. Új munkába, vállalkozásba fognak. Külföldre költöznek. Új hobbit alakítanak ki maguknak. Számtalan dolgot tehetünk, ami jobbá, teljesebbé teszi az életünket. Optimális esetben teljesnek érezzük magunkat, elégedettek vagyunk a saját teljesítményünkkel, látjuk a céljaink felé vezető út járható verzióját. Ebben az időszakban éljük át a kamasz gyermekeink viharos mivoltát, majd tapasztaljuk meg a kirepülésüket az otthonból. Ha kellően felkészültünk, akkor nem szakad ránk az „üres fészek” érzés, hanem kitöltjük a gyerekek nélküli időnket valamivel, ami számunkra kedves. Sokan itt váltanak munkahelyet, mert rájönnek, hogy mégsem azt szeretnék, amit eddig, vagy már kellő bátorsággal rendelkeznek a változáshoz. Mások új autót vesznek a lakáshitel kifizetése után „rájuk szakadt” sok pénzből, vagy netán egy telket valahol. Sokan beiratkoznak valamilyen iskolába/tanfolyamra, amit eddig nem tehettek meg. Mondhatjuk tehát, hogy ha ügyesen csináltuk a dolgainkat, akkor kerek életet élünk – nyilván a hátköznapi nehézségekkel együtt – és jól érezzük magunkat a családunkban és a saját bőrünkben. Jó életben is megjelenhet az életközepi válság, de nem feltétlenül kell valóban válságnak lennie. Lehet ez egy elszámolás magunkkal, amikor átnézzük a listánkat, mit akartunk megvalósítani, mi sikerült belőle, mi van még hátra és milyen új dolgokat teszünk bele. Örülünk annak, amit elértünk, vagy újratervezzük a dolgokat és módosítunk.

idő

Beszéljünk a stagnálásról! Akkor van sanszunk erre, ha nem sikerülnek az elvárt dolgok. Nem találunk jó munkahelyet, vagy kiégünk a felesleges, értelmetlen szabályozástól, rossz vezetéstől. Ennek okán sok munkahelyet fogyasztunk, de nem leljük igazán a helyünket. Vagy nem találunk párt. Korán elválunk és nem sikerül jól az új házasság vagy nem is lesz egyáltalán új házasság. Nem vállalunk gyereket – most az okokat nem taglalnám – és egyedül vagy ketten élve is magányosak vagyunk. Vagy nem sikerül elérni a céljaink kis részét sem. Rosszul következnek egymás után a dolgok. Netán nincs is cél, vagy elég kitartás hozzá. Magunkban nem vagyunk motiváltak, nem támogat a környezetünk. Vagy pusztán azért, mert mi döntöttünk úgy, hogy nem óhajtunk megfelelni a társadalmi normáknak. Itt is sok okot sorolhatunk fel, ami miatt nem lesz produktív, kielégítő az élet. Válhat megkeseredetté az ember ezek miatt. Itt is megjelenhet az életközepi válság, azonban más módon, mintha jó életet élnénk. Ez az időszak, amikor sok a válás és fiatalabb párt keresnek maguknak az elvált felek, ma már a nők is sokan.

Itt vágnak bele sokan olyan új hobbiba, ami veszélyes lehet, vagy adrenalinfüggést okoz. Ennek sokszor az az oka, hogy az addigi életén végig nézve azt látja az ember, hogy nem ezt akarta, csak elviselte. Rádöbben, hogy nem csinálta jól. Vagy úgy érzi, hogy most már épp ideje módosítani, csak ez nem egy szép átmenet néha, hanem drasztikus lépések. Nem írok konkrét példákat, hiszen mind láttunk már ilyet.

Szót ejtenék arról, hogy manapság már nagyon kitolódtak a szakaszok az életünkben. Több negatív példát tudok erre, mint pozitívat. Kitolódott a bulizás ideje, az otthonról való elköltözés ideje, a gyermekvállalás ideje. Ennek nem csupán az ember maga az oka, hanem a lehetőségei is.

Hadd legyek pozitív a végére! Ha átgondoljuk a dolgainkat, ha felkészülünk az életszakaszainkra, ha vannak reális céljaink és kitartásunk, akkor jó eséllyel átlendülünk a nehézségeken, és úgy készülhetünk az öregkorra, hogy van családunk. Vannak, akik körülvesznek minket, van hobbink, amiben kiteljesedhetünk. És tudjuk, hogy mivel fogjuk eltölteni az életünk éveit.

együtt idő

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük