Intimitás vagy izoláció (elkülönülés)

Hatodik szakasz. A fiatal felnőttkortól egészen a harmincas évek végéig tarthat. Megjelenik az intimitás iránti igény, már nem szimplán hormonális „dübörgés” zajlik. Kialakulnak a stabil barátságok, megjelennek a párkapcsolatok, beilleszkednek egy másik családba – a társéba. Ennek a kezdete, amikor a felsőoktatásba menő gyermek elhagyja otthonát és kollégiumba/albérletbe költözik. Tulajdonképpen az egyetemista társaival költözik össze (általában), és kezd önálló életet. Beilleszkedik egy másik közösségbe, ami nem a családja. Esteleg elmegy dolgozni az iskolai évek alatt, ahol szintén új közegbe kerül, új elvárásokkal. Mondhatjuk, hogy egy teljes újratervezés folyamata zajlik ebben az időszakban. A visszautasítástól való félelem még benne van a pakliban, de egyre inkább tudatossá válnak a döntések és az ezzel kiváltott okozatok. Itt már megjelennek a kompromisszumok és vállalások a kapcsolatokban, ha az szükséges. Már nem csak az én számít. Egymást erősítő barátságok és párválasztás esetén kölcsönös a motiváció és az életigenlés. Ezek egymást erősítő, előrevivő folyamatok, amik pozitívan hatnak a későbbiekben.

Ha jól küzd meg a fiatal felnőtt az új kihívásokkal, akkor megfelelően tud elindulni a komoly élet útján. Sikeresen elvégzi az oktatását/képzését, munkahelyet talál, társat talál és elindítja a saját életét.

közösség

Azonban ha nem sikerülnek jól a dolgok, akkor következhet be az izoláció, az elszigetelődés. Nem sikerül az iskola, nem jön össze a párkapcsolat, nem működik jól a leválás a szülőkről, valamilyen trauma történik, ami megbillenti az egyensúlyt. A fiatal felnőtt lassan mintegy elválik a környezetétől, magányos lesz. Ez lehet saját döntés, vagy csak így alakulnak a dolgok. Ez az időszak tartóssá válhat. Lehet az oka, hogy az egyén annyira fél a sérüléstől, hogy nem is enged magához közel senkit igazán. Ettől pedig folyamatosan magányosnak érzi magát. Lehet szerepkonfliktus is az oka, a munkahelyi szerepét nem tudja összehangolni az otthon betöltött szereppel vagy fordítva. Tegyük fel, hogy gyorsan magas pozícióba kerül és otthon is dirigálni kezd, amit a többiek nehezen viselnek el. Vagy épp ellenkezőleg, és a sikertelenség miatti szomorúság hat ki a mindennapokra, amit szintén nehezen visel a környezet. A teljesség igénye nélkül hoztam példát. Manapság sok szingli, de sikeres ember jár az utcákon. És sokan maguk döntenek úgy, hogy nem akarnak családot, vagy stabil kapcsolatokat. Sokan választják a karriert a család helyett, és sokan választják a családot a karrier helyett. Egyre kevesebb „lánc” köti az embereket a hagyományokhoz, és mindenki meghozza a saját döntését. Ettől színes a világ. Nehézség akkor van, ha nem úgy él az egyén, ahogy eltervezte. és itt nem a mindennapi gondokra gondolok, hanem olyan akadályokra, amikkel nem tud megküzdeni. Ez vezethet el olyan megoldásokhoz, amit egyáltalán nem akarunk. Biztosan voltunk így már sokan. De ha ez az állapot tartóssá válik, és nem kap vagy nem fogad segítséget az illető, akkor depresszióssá, beteggé válhat, és egyre nehezebben képes élni az életét megfelelően. Figyeljünk oda legalább a családunkban, hogy mindenkinek jusson védőháló, ezzel átsegítve a negatív időszakon.

elkülönülés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük