Identitás (én-azonosság) vagy szerepzavar

Elérkeztünk az ötödik szakaszhoz. Talán mondhatjuk, hogy ez egy kifejezetten meghatározó szakasza az életünknek gyermekként és szülőként egyaránt. Nehéz korszak mindkét fél számára. A serdülőkorról beszélünk, ami manapság egyre hosszabb és egyre korábban kezdődik el.

Ejtsünk szót először az identitás formálódásáról! Valamilyen módon mindenki meghatározza magát a szerepein, magatartási mintákon és az értékrendszeren keresztül, amiben él. Függ a személyiségfejlődéstől, a szocializációtól, az emberi kölcsönhatásoktól. Magyarul bármi hathat ránk és formálhat bennünket, így válunk azzá, akik vagyunk. Ez a formálódás egy egész életen át tart. Sok szerepben létezünk: felnőtt nő/férfi, anya/apa, baráti szerep, szakmai szerep, nagyszülői szerep.

Serdülőkorban elkezdjük keresni a helyünket a világban. Próbáljuk felfedezni a jó tulajdonságainkat, értékeinket, megérteni magunkat. Ennek a folyamatnak a során kipróbálunk jónéhány viselkedési formát. Ezzel nyilván a szüleink agyára megyünk. Szülőként pedig a hajunk hullik attól, hogy az eddig jól működő gyermekünk gyors hangulat és viselkedésváltozásokat produkál. Az egyik órában kedves gyerek, a másikban meg hisztis kamasz. Emellett sok, különböző tevékenységet is ki kell próbálnunk serdülőként (remélem mindenki emlékszik rá, hogy mi is voltunk kamaszok), amik sokszor veszéllyel járnak, ésszerűtlen ötletnek tűnnek, vagy szimplán polgárpukkasztók. Menet közben azonban – és itt most nem térek ki semmilyen deviáns viselkedésformára – alakulunk, és csak sikerül megtalálni, hogy milyenné is váljunk. Megtaláljuk a helyünket és az énünket. Olyan szerepeket teszünk magunkévá, amik közel állnak hozzánk, amit a sajátunknak érzünk. Ezeket gyakorolva megérkezik az állandóság is egy idő után. Hogy mennyi idő, azt egyéne válogatja. A viharos, vagy kevésbé viharos kamaszkor végére a többség beáll irányba, és megtalálja a saját identitását.

Mi van akkor, ha ez nem sikerül? Ha nem találjuk meg az identitásunkat? Ha egyetlen szerep sem megfelelő, vagy sehogy sem illik bele az elképzelésünkbe? Ezt nevezi a szakirodalom szerepkonfúziónak. Magyarul kavarodás, átláthatatlan helyzet. A serdülő zavarodottan keresgél, de nem talál. Mondhatni boldogtalanul próbálkozik. Közben remélhetőleg nem keseredik el annyira, hogy feladja a keresgélést, és csak tengjen-lengjen a világban. Manapság azonban nagy nyomást helyez a média a gyerekekre. Számtalan olyan embert látnak maguk körül meggazdagodni, akik igazából nem végeznek komoly munkát ezért. Kevésbé érték a valódi tudás, a tanulás, mint annak idején. Ezért szülőként az egyik legfontosabb dolgunk, hogy felkészítsük a gyermekünket ezekre a nehézségekre. Mutassunk célokat nekik, bátorítsuk és támogassuk őket legjobb tudásunk szerint.

teenager