Tizenöt éve dolgozunk együtt. Eleinte különböző üzleti kommunikációs projekteket vittünk közösen, marketing tanácsadást, szövegírást, online kommunikációt, PR vonalat, social médiát, ilyesmit.

Miközben folyamatosan képeztük magunkat, apránként fedeztük fel a hagyományos marketing célú kommunikációtól távolabb álló területeket. Beletanultunk a kríziskommunikációba, kiismertük a konfliktusok természetét.

Krízishelyzetről akkor beszélünk, ha  valami olyan el nem kerülhető szituációba kerül valaki, ami számára kitüntetett fontosságú, ám lélektanilag kritikus állapotot idéz elő, és aki krízishelyzetbe kerül, az úgy érzi, hogy hiába irányul minden figyelme és erőfeszítése a helyzet megoldására, a szokásos problémamegoldó eszközei elégtelenek.

A mindennapi életben gyakoriak a viták és a nézeteltérések, az üzleti életben ugyanúgy, mint a privát szférában. Ám a legtöbb vitát segítség nélkül le lehet zárni, nem alakul ki belőle olyan konfliktus, amivel utóbb külön foglalkozni kell.
Mi különbözteti meg a tárgyilagos vitát a konfliktushelyzettől? Hol a határ? Honnan kell különböző módon foglalkozni egyikkel vagy másikkal?

Mert érezzük, hogy nagy a veszély.
Mert váratlanul következett be ez a szörnyű helyzet.
Mert nem vagyunk biztosak benne, mit is tehetnénk még.
Mert mindent megtettünk, amit tudtunk, de nem volt elég.
Mert olyan érzéseket tapasztalunk, amire nem voltunk felkészülve.
Mert félünk, hogy esetleg árthat is, az, amit teszünk.
Mert kétségek gyötörnek, hogy mi vinne előre.
Mert felemészt a kétségbeesés.

Krízisek és konfliktusok az élet legváltozatosabb területein következhetnek be. Munkahelyi környezetben, üzleti vonalon, a magánéletünkben, vagy akár társadalmi méretekben is. A kisebb mértékű, jól lokalizálható esetek, amikor kisebb közösségekben bukkan fel egy  konfliktus, vagy amikor könnyen meghatározható egy krízis érintettjeinek köre, esetleg ha konkrét személyhez, vagy személyekhez köthető egy szituáció, akkor egy próbát mindenképp megér a kapcsolatfelvétel.